x

You are using an outdated browser. Please upgrade your browser to improve your ReverbNation experience.

Mind Affliction / Blog

Pathetic Humanity Review #21 04.11.2013] [Italian]

Direttamente dalla Polonia, presentato dalla Metal Scrap Records, è tra noi dal 2 febbraio 2013 il primo full-length della band Mind Affliction (Cracovia): Pathetic Humanity. La band, gia nota per aver suonato fianco a fianco con i Christ Agony, non delude la lunga attesa dei fans, che dal 2009, data d'uscita del demo Mental Disorder, attendeva nuovi sviluppi. L'album, infatti, è di elevato livello, e offre un interessante mix di generi: si passa dal Black Metal classico, al Death, al Grindcore; il tutto farcito da una sinistra melodia di sottofondo. Il termine Progressive, tuttavia, mi pare fuori luogo; piuttosto preferirei usare l'etichetta "Avantgarde", a mio parere più appropriata, in quanto la sperimentazione di nuovi ed originali generi musicali fa dei Mind Affliction un gruppo decisamente all'avanguardia. Passiamo ai singoli elementi: le voci di Krzysztof e Dariusz sono molto graffianti e seguono più lo scream piuttosto che il growl, il che dà esattamente l'idea di black metal old style, specie grazie all'utilizzo di forti riverberi; molto bene anche agli strumenti (rispettivamente basso e chitarra): volendo inserire elementi melodici, di tanto in tanto, si possono trovare interessanti soli di chitarra, ma non fraintendete: di melodico qui ce n'è a macchie limitate, anche perchè si perderebbe l'idea base di gruppo Blackened Death. Dawid, poi, è quel che comunemente verrebbe chiamato "bestia": il suo picchiare alle percussioni lo rende un membro insostituibile, con un suonare alla "Le chitarre fanno melodia? Non mi interessa, io faccio e farò sempre del gran casino". I Mind Affliction sono un gruppo ormai maturo e quel che gli rimane ora da fare è cercare una big da spalleggiare in giro per i palchi del mondo. Ottimo album.

Vota: 72/100 http://www.rock-metal-essence.com/2013/11/mind-affliction-pathetic-humanity.html

Pathetic Humanity Review #20 [30.10.2013] [Russian]

Поляки-краковчане MIND AFFLICTION приятно меня поразили. Нет, они не играют краковяк, но это впервые мне захотелось пуститься в пляс под black/death metal . Если верить метал-архивам, группа совсем еще молоденькая, основана в 2009 году, и это их первый полноформатник. Но сразу такая нехилая заявка на успех. В альбоме семь композиций, и каждая доставляет по-своему. Название альбома также достойно отдельного упоминания — Pathetic Humanity, жалкие людишки загнивающий социум. Впервые увидев этот диск, я, было, решила, что это трэш, а не тут-то было. Очень понравился глубокий сочный гроул, ведь в таком направлении металла часто бывает неудобоваримый вокал, но здесь все на высоте. В Жечи Посполитой, как известно, жанр блек- и дез-метала развит достаточно ветвисто и давно, поэтому отдельное спасибо этим краковским хлопам за то, что стараются ни под кого не косить и играть свое.

Тут есть все — можно и поплясать, почти как под FINNTROLL (Human Centipede), и, хлебнув чего-то горячительного, сорваться колбаситься в слэм (Vishe I) и вдумчиво постоять, вслушиваясь в текст песни (Vishe II, а также композиция на родном польском языке — Druga Strona Umyslu), или просто потрусить хаером без лишних мыслей (Mental, Lithium). Подытоживая все вышесказанное, диск однозначно заслуживает своего места в коллекции любителей данного направления.

http://moshpit.ru/mind-affliction-pathetic-humanity-2013-recenziya-ot-moshpit-ru/

Pathetic Humanity Review #19 [03.07.2013] [Greek]

Αρκετά καλό Black/Death album το ντεμπούτο των Mind Afliction από Πολωνία, το οποίο είναι ο ορισμός ενός περίεργου δίσκου καθώς ηχητικά και από θέμα δομής μοιάζει πολύ generic όμως κάτω από αυτό το στρώμα γενικούρας, στο δια ταύτα, είναι πολύ ζόρι το να αντλήσεις τις μουσικές βάσεις της μπάντας. Σίγουρα ένα κράμα Σουηδικής Death και Αμερικάνικης Black/Death (σαν early Amon Amarth με κάποιες μελωδίες που θυμίζουν Opeth μαζί με λιγότερο κοφτερούς December Wolves) ενώ δε λείπουν και αναφορές στον κλασσικό Πολωνικό Black/Death/Heavy ήχο, τέλος με αρκετές προσθήκες πιο μοντέρνων Groovie περασμάτων. Γενικώς καλή προσπάθεια με συνθέσεις που σίγουρα είναι βίαιες και το λιγότερο ενδιαφέρουσες τεχνικά και δομικά (κυρίως στο rhythm στήσιμο των κομματιών που αποτελεί και highlight της κυκλοφορίας. Και τα φωνητικά επίσης πολύ καλά και βάρβαρα. Μεγάλο μείον η, μία στις δύο, εμφάνιση καθόλου εμπνευσμένων μελωδιών στις κιθάρες… ειδικά μερικά σόλο ακούγονται στην καλύτερη τέρμα πειραματικά στην χειρότερη εντελώς κουλά. Η αλήθεια όμως να λέγεται μέχρι και η κιθάρα έχει πολύ γερές στιγμές ειδικά όσον αφορά την pick lead riffολογία της. Επίσης συνθετικά τα πράγματα δεν είναι και το τέλειο, όμως κρίνοντας μεμονωμένες στιγμές της μπάντας φαίνεται πως σίγουρα υπάρχει χώρος για βελτίωση στο μέλλον. Τα κομμάτια έχουν μέσο όρο διάρκειας έξι λεπτά και γενικά φαίνεται να έχουν πολλά να πουν και δεν κουράζουν. Ένα από τα καλύτερα κομμάτια εδώ μέσα είναι και το εναρκτήριο το οποίο είναι και τέρμα αντιπροσωπευτικό του τι πρόκειται να ακολουθήσει. Πολύ καλό σε κλασσικές φόρμες και το “Druga Strona Umyslu” ενώ αρκετά καλό και το “Lithium” που κλείνει το δίσκο μεγαλόπρεπα Το “Vishe II” είναι επίσης πολύ γερό κομμάτι και πολύ πιθανό να είναι και το καλύτερο του δίσκου, όπου η μπάντα κυριολεκτικά τα πετυχαίνει όλα. Τελικώς προτείνετε στους λάτρεις του ακραίου ήχου για τις πολύ δυνατές στιγμές που έχει. 7/10 Γιώργος “Kelenmar” Βασιλειάδης http://greekrebels.gr/album-reviews/6895-mind-affliction--pathetic-humanity-metal-scrap

Pathetic Humanity Review #18 [08.07.2013] [Russian]

Неиссякаемая на таланты польская земля в идеале должна была преподнести очередной сюрприз, но почему-то в этот раз в надежде на что-то особенное необузданное желание и стремление поскорее услышать дебютную работу Mind Affliction, озаглавленную как «Pathetic Humanity», послужило проявлением разочарования. Как известно, Польша является одним из лидеров пьедестала по скрещиванию black/death метала. Отход от стандартного, необычного звучания с примесями прогрессивных, думовых и даже иногда пост-элементов, отмеченных на этой работе, явились признаками разрушения шаблонов, годами и десятилетиями формировавших жанр black/death. По той простой причине, что не все финальные результаты сумасшедших идей по синтезированию новых видов экстремальной музыки бывают успешными, Mind Affliction постарались выделиться, но получить плотную подложку и прикрепить к ней явно усовершенствованные апгрейды, увы, не удалось. Структура некоторых частей материала разрозненная, лишенная устойчивости и всякого смысла. Кстати, о содержании. Музыканты сосредоточились на человеческой извращённости, рассматривая её проявление в различных аспектах жизни. Другими словами, в общем плане альбом рассказывает о сексуальном поведении индивидуума, который получает удовольствие, ставя эксперименты на людях и, в конечном итоге, будучи серьёзно психически неустойчивым и неуравновешенным, он под воздействием сильнодействующих лекарств принимает решение о самоубийстве через повешение. Так что Mind Affliction раскрывает все те мерзкие, отвратительные мыслительные процессы, которые могут быть заложены в уме «человека» – разумеется, в значении множественного числа. По словам музыкантов, их творчество является трудным для восприятия, так как композиции в большинстве случаев достаточно длительны, усложнены компонентами различных форм метала, поэтому с первого раз релиз может быть вполне не понят. Именно в связи с этим высказыванием уже после 4-х раз прослушивания, мне по-прежнему не удалось вникнуть и разобрать «Pathetic Humanity». Выручает только концептуальный стержень и отсутствие страха перед состоянием быть непонятыми аудиторией, а в остальном - это просто ещё одна инъекция жёсткой порции экстрима с польской земли, ничего более. Релиз предоставлен Metal Scrap Records. Атмосфера 4/5 Техника 4/5 Материал 4/5 Реализация 4/5 Оценка 4/5 Metalizer No 22

Pathetic Humanity Review #17 [04.07.2013] [Hungarian]

Az mindig örömmel és nagyfokú várakozással tölt el, ha lengyel extrém metál zenekar anyaga landol nálam, hisz ha valami átlagtól jóval többet ígérő death vagy black metálcucc után kutakodom, akkor jó eséllyel ez a náció nem fog cserben hagyni. Ráadásul ezek a pozitív tapasztalatok jó régre nyúlnak vissza, mármint hogy a durva zenék kedvelői magabiztosan nyúlhatnak a lengyel extrém zenék után, hiszen már a 80-as évek végére, 90-es évek elejére kifejlődött arrafelé egy olyan metálzenei elit, mely azért adott a világnak néhány alapmű, vagy alapmű-közeli anyagot...Ezzel pedig csak arra akartam kilyukadni, hogy egy Behemoth vagy egy Vader, vagy az egyel "lejebbi" szintről egy Hate vagy Decapitated simán adhat a mai napig kellő inspirációt és lökést a fiatal csapatoknak ahhoz, hogy hangszereket ragadjanak, ennek a friss generációnak a tagja a Krakkói Mind Affliction, akik pont a két nagy, lengyelekre leginkább jellemző extrém stílus metszéspontját választották ki maguknak az önkifejezés eszközéül, melyet nevezhetünk akár black/death metálnak, vagy blackened death metálnak is... Ha a kedves hallgató bármelyik tracket elindítja mintegy ad hoc, véletlenszerűen a Pathetic Humanity-ről, rájöhet hogy nem egy "könnyen oldódó", egyenes vonalú, vagy éppen kiszámítható anyag, hanem bizony az alkotók a dalaikat rendesen széjjel facsarták, darabokra szedték, majd újra és újra összeillesztették, szóval vannak izgalmak és érdekességek rendesen, melyek eleinte pont hogy gátolni fognak minket a tisztán látásban, hisz túl sok a váratlan, a megjegyezhetetlen történés, nincs kijelölve az adott dalban egyértelmű indulási és érkezési pont, minden dal bárhonnan bárhova megérkezhet, és ez bizony frusztrálni fogja az embert eleinte. Engem legalábbis egy kicsit bosszantott, mert azt kapásból leszűrtem, hogy eszementül jó zenészek alkotják a lenygel csapatot, tisztában vannak a tudásukkal, azzal is hogy ők most egy kicsit kérkedni fognak a nem általános és szokványos dalírási képességeikkel, ám minthogyha néhol "túltolták" volna ezt a kiszámíthatatlanságukat... Ráadásul olyannira feladták a leckét, hogy szokatlanul sokszor kellett nekirugaszkodnom ezeknek a daloknak, amit mostmár pozitívumként könyvelek el, mert ennyiszer csak olyan zenéhez tér vissza az ember, ami bár feltárni nem akarja magát, de kellően erőfeszítésekkel "bevehető"... És hogy milyen zenét kell elképzelni? Egyrészt nehezen definiálhatót, másrészt olyat, amit egy szakmabéli valószínűleg könnyen az egekig magasztalhat. Na és mi van a mezei zenehallgatóval? Na, ő bajban lesz ha nem elég türelmes és kitartó...ám ha ezen tulajdonságok adottak, és az ember egészen edzett, akkor egy közel hibátlan death/black anyaggal lesz dolga, ahol a látszat ellenére nem a vakvilágba csűrik-csavarják a zenészek a témákat, és nem is öncélúan tördelik szarrá a ritmusok a lengyel zenészek. Ez kérem, valódi progresszió, csak rá kell jönni a szisztémára, és bizony az eddig tartó út lesz egy kicsit rögös. Amúgy a nagy lengyel csapatok egyikére sem igazán hasonlít a Mind Affliction zenéje, ami nálam kapásból jó pont; Maximum a Death-t, a Ne Obliviscaris-t vagy az Obscura-t tudnám megemlíteni . esetleg a kiadótárs, és mellesleg magyar Symphony of Symbols-t! - , mint mankót, ám ez a mankó olyan bizonytalan, hogy erre hagyatkozni felesleges...Hisz zeneszerkesztési elvekben tapasztalható hasonlóságról van szó, semmint egyértelmű párhuzamokról, vagy nyúlásról... Inkább a személyes megismerés vezethet célra ez esetben, ezért is írtam az előbbi csapatokat, mert aki vevő a stílusok határainak tágítására való törekvésre, az bizony keblére ölelheti majd a lengyel csapatot. Egy biztos, másképp gondolkodik a Mind Affliction csapata az extrém zenékről mint a színtér nagy többsége, és én ezt nagyon-nagyon tudom értékelni! Értékelés: 9/10 Szerző: Fehér Balázs http://www.vaskarc.hu/articles.php?article_id=914

Pathetic Humanity Review #16 [17.06.2013] [Italian]

I Mind Affliction sono ciò che ti attendi da una band estrema polacca: sanno combinare soluzioni di stampo death / thrash e black per creare brani sia belligeranti che malevoli; talvolta accelerano in maniera repentina, puntando l'area grind, senza però accedervi mai realmente. Al tempo stesso sono attenti a fornire ai propri brani una componente atmosferica. Fin qui nulla di nuovo, ma il punto è: vi attendete davvero qualcosa che lo sia? Il quartetto proveniente da Cracovia è composto da Krzysztof Chomicki (voce e basso), Dariusz Zabrzenski (voce e chitarra), Kamil Poreba (chitarra) e Dawid Adamus (batteria). Il debutto non aggiunge neanche una virgola alla storia musicale che la loro nazione ci ha raccontato in maniera approfondita e multi-sfaccettata nel corso degli ultimi vent'anni e poco più, nonostante questo però la loro prestazione possiede alcune qualità decisamente apprezzabili, seppur non trascendentali. "Pathetic Humanity" è un album ben composto, più che discreto dal punto di vista della varietà ritmica e delle scelte messe in atto per diversificarne l'incedere, sa spingere inserendo il blastato a manetta (sia "Human Centipede" che "Mental" ne fanno sfoggio, non diventandone tuttavia schiave) e allentare la presa, immettendo tempi cadenzati ed espansioni simil-doom che accrescono la pesantezza e la consistenza in episodi come il primo capitolo "Vishe", mentre alla lunga e conclusiva "Lithium" è lasciato il compito di riassumere il quadro della situazione. In tutto ciò non mancano le melodie classiche della zona est europea, con la prestazione vocale di Krzysztof e Dariusz che — pur non essendo perfetta — convince (più il growl che lo scream) per l'impatto delle due ugole sui pezzi. Infine la produzione è pulita come e quanto basta a rendere chiara l'identificazione della strumentazione di una band promettente. Siamo dinanzi al classico album che si rivolge agli ossessionati fruitori del genere? Probabile, ma una volta inserito nel lettore "Pathetic Humanity" vi assicura una buona dose di scapocciate e data la sua conformazione potrebbe attirare a sé l'interesse sia degli appartenenti alla vecchia guardia che dei più affini a oltrepassare l'etichetta "old school". Non vi rimane quindi che premere il tasto "play" e scoprire così se questi polacchi faranno o meno al caso vostro. http://aristocraziawebzine.blogspot.it/2013/06/mind-affliction-pathetic-humanity.html

Interview for Atmosfear

1. Hi! In your music, except Death and Black metal we can hear influences of other styles. But even so, your music sounds quite naturally and organically. Tell us how you manage to combine all these elements and describe music of Mind Affliction. Hi, thanks for the kind words, we’re glad that our music doesn’t sound constrained or unnatural. How did we make this mix work? Well, we think it’s because of the wide variety of music every one of us listens to and the fact, that when we started we didn’t choose to play any specific genre, just whatever happened, happened and we simply went along with it. 2. Your debut album contains song called The Human Centipede. Do I understand correctly that this song is a direct reference to the horror movie with the same name? In my opinion, both parts of this movie are full shit and degradation. What is so attractive for you in this shit? Yes, the song is a direct reference to the movie. And yes, it’s full of disgusting shit and stuff, but on the other hand, it’s kind of fascinating - how twisted does one have to be to come up with all that? Which begs the question if everybody is capable of creating something like that? Or more like, is this depravity somewhere inside every person and if so - what does it need to manifest itself? 3. By the way, what is the basic concept of your lyrics? If I understand correctly, most of them are about the modern "diseases" of humanity?Not exactly. “Pathetic Humanity” tells a story of one man, sick and perverted. He’s a sexual deviant, likes experimenting on people and is generally seriously disturbed. Finally, being under influence of some very strong medication and probably drugs, he decides to end his life and hangs himself. So, well, it’s not as much about “diseases” of humanity, as its depravities. 4. Have you plans for a full tour to support the album? And, in general, how is important for you to do live performances? Yes, we’re planning a tour around Poland, but we’re not sure how big it’s gonna be. For now, our focus is on two upcoming shows - with the Polish death metal legend Hate in February and with Ragnarok in March. Also, we’ll be performing alongside Solefald in June. As to your second question, we really enjoy playing live, in front of an actual audience and, kind of, absorbing their reaction to our music. Yeah, concerts are pretty important to us. 5. Today the Polish scene is very strong and large. Tell us more about a Polish scene - there reigns a tough competition, or the atmosphere of brotherhood and mutual support? Well, it’s not an easy question - it really depends on the band, the musicians and maybe the region? Some people are just full of shit, look out only for themselves and insult everyone for no apparent reason. But we have cool friends in other bands and we generally tend to stick together, like you said in “the atmosphere of brotherhood and mutual support”. 6. What for you is the main stimulus for the further evolution of Mind Affliction? One of the main incentives to create and improve our music is the positive feedback we’re getting from people, who like what we’ve done so far. Besides that, there is always some sort of need to do something more; let’s not forget that we’ve started the band for purely selfish reasons - just to play what we like. And we really take pleasure in what we do, so there’s that.

Pathetic Review #15 [11.05.2013] (Portuguese)

Reconhecida como um grande celeiro de bandas extremas, tais como as consagradas Behemoth, Infernal War e Hate, além das novas revelações Mord’A’Stigmata e Voidhanger, eis que a Polônia apresenta ao mundo outro grande representante do Black/Death Metal. Indo na tradição de seus conterrâneos, o Mind Affliction esbanja uma técnica descomunal, músicos demonstrando habilidade invejáveis e um entrosamento absurdo. Contudo, não se trata de um registro com o propósito exibicionista, pois todos os atributos citados são transmitidos emanando uma evidente naturalidade, sem colocar em foco as capacidades com os instrumentos, mas sim utilizando as destrezas para criar uma atmosfera progressiva e perturbadora. O álbum abre com Human Centipede e impressiona de cara por apresentar um som que consegue ser cativante na medida de sua brutalidade, beirando uma veia melódica. A insanidade corre solta por todo o trabalho através de composições impecavelmente bem estruturadas, com constantes variações de andamento, destacando-se a performance desumana do baterista Dawid Adamus e também os vocais divididos entre o guitarrista Zabrzenski e o baixista Chomicki. Banda muito promissora! 8,0/10

Pathetic Review #14 [28.04.2013] (Polish)

Z cyklu młodzi, polscy wykonawcy muzyki rozrywkowej dzisiaj przedstawiam nową twarz na tejże scenie muzycznej, która może niedługo zagości nawet na festiwalu w Opolu, a może i w samym Sopocie… oto MIND AFFLICTION! Arrghhhh, chyba coś mi się pojebało… jaka muzyka rozrywkowa? WTF? A, sorry włączyłem jakiś badziew swojej żony, już wkładam właściwy CD… no, już lepiej, jakby bardziej metalowo, a więc zdecydowanie milej dla mojego ucha. Dobra, to zaczynam od nowa. MIND AFFLICTION to nowa twarz na naszej scenie, chopy te w liczbie czterech założyli ów band w 2009 roku i po jednym demo, które w ilości rozprowadzonych kopii może się mierzyć z samym „Morbid Reich” (ciekawscy niech sprawdzą ile im tego zeszło na Metal Archives) szybko popełnili debiutancki album „Pathetic Humanity”, który Ukraińcy z Metal Scrap wydali w formacie CD. Tyle jeśli idzie o wstęp… Co do samego „Pathetic…”, to zawiera on 40 minut stosunkowo melodyjnego, miejscami niemal wchodzącego w progresywne rewiry, acz i nieźle zadziornego death metalu. Już otwieracz tego albumu – „Human Centipede” – pokazuje, że MIND AFFLICTION tworzy muzykę dość odważną, ale i uciekającą od schematów i stereotypów. Bardzo zróżnicowany utwór, wiele różnych temp, zmian klimatu (ostre partie, a potem wsadzone obok nich melodie, nawet jakieś klawisze w tle…), jego struktura i aranże są naprawdę ciekawe, a do tego nawet i wokale są dwa… spoko, niezła rzecz. Myślę, że utwór ten dość dobrze podsumowuje to, co znajduje się na całym „Pathetic Humanity”. Ale idąc dalej w las… następujący po nim „Mental” to jeden wielki zadzior, szybki, mocny atak po bebechach, że nie ma zlituj i to tak, że momentami to nawet pod black podchodzi… A zdziwienie ogarnie was tym większe, kiedy „Vishe I” zmasakruje ciężkim, powolnym tempem, okraszonym delikatną melodią gdzieś w tle… No i tak się właśnie dzieje na „Pathetic Humanity” – co chwilę inaczej, ale zawsze coś fajnego. Przyznać muszę, że dobrze się słucha tego albumu. OK., jakieś tam niedociągnięcia się pewnie znajdą, coś tam jeszcze jest niedopracowane i ogólnie pewnie można stwierdzić, że materiał ten raczej świata nie zawojuje, ale nie znaczy to, że przesłuchanie całych 40 minut jego trwania było czasem straconym (tym bardziej, że właśnie słucham tego CD z dziesiąty raz). Wręcz przeciwnie… sam się nawet czasem dziwię, że tak dobrze mi się słuchało „Pathetic Humanity”, bo generalnie podobne kapele to zwykle raczej koło ogona mi latają. No i dobrze. Myślę, że warto zapamiętać tą nazwę – MIND AFFLICTION – bo jeszcze do czegoś się to może przydać.

autor: Astus ocena: 6.7/10

http://www.nbc.art.pl/recenzje.php?id=2249

Pathetic Review #13 [14.04.2013] (Hungarian)

A Visztula partja mellett működő lengyel csapat bemutatkozó lemezét kaptam kézhez aMetal Scrap jóvoltából pár hete, és egy hallgatáson már túl voltam, ami meglehetősen vegyes érzelmekkel töltött el, ezért kellett egy kis akaraterő, hogy megint nekifussak. Léteznek olyan lemezek, amiről sokadszorra is nehéz eldönteni, hogy tetszenek-e vagy sem. Én általában elsőre meg tudom ítélni, hogy kell-e még hallgassak valamit, viszont itt kritikáról van szó, ahol nem vonhatom meg a vállamat, és dobhatom oda a pontszámot vaktában, úgyhogy jegeltem pár napra az ítészkedést... És az a dilemmám is bejelentkezett, hogy miképpen kell pontozni valamit, ami nem feltétlenül tetszik, de hallom róla, hogy értékes. Amikor másodjára pörgettem le a negyven perces anyagot, már nem volt ez kérdés, mert beérett.

Főképp az ide-oda mászkáló ideges és disszonáns váltásokkal teletűzdelt gitárjáték volt idegesítő eleinte, ami jellemzően a death metal műfaj sajátja. Azonban nincsen széttechnikázva, halandók által is lejátszható, mégis ügyes témákat hallani.

Viszont dugás zörejeivel kezdeni egy lemezt... Hát... Főleg metallemezt. Vagy ez kínzás lenne? Nehéz eldönteni, de mindkettő gagyi szerintem.

Visszatérve a gitárhoz. Ezek az ideges lépegetések jól ellensúlyozhatóak az időnkénti kitartott hangokkal, amilyeneket pl a harmadik Mental című ópuszban hallhatunk. Lenyugtatja az összezavart hallójáratokat, egyfajta feloldás... Jót tesz az összképnek, hogy két pacsirta is hallatja a hangját, nevezetesen Krzysztof Chomicki basszeros és Dariusz Zabrzeński gitáros. A Negyedik dalnál a Vishe I-nél kellett észre vegyem, hogy a csépelés mellett más is van itt a tarsolyban. A tempó lelassul, a zene egészen megváltozik, és azt hiszem, hogy ez a csapat legnagyobb erőssége. Sok dimenzióban gondolkodnak a dalszerzők. Aztán ez is felgyorsul persze, de nem is gond, hiszen 40 perc azért nem tesz lehetővé hosszú merengést egy klasszikus black/death anyagon. Aztán a szám vége felé olyan erőteljes károgás - utána hörgés hallik, ami egészen parádés a számomra. A befejezés ismét csak lassú téma. Kellenek ezek a részek, hogy a zenekart a minőségi skatulyába tegyem. A kedvencem a lemezről mégis egy gyors black metal tornádó, az ötös Druga strona umysłu. Szólamozós - tizenhatodos gitárharmóniák úsztatják meg a blast beateket, szóval a műfaj általam legnagyobbra becsült zenei eszközével nyit a dal. Aztán kicsit meg lesz tördelve, de nem baj, így jól esik. Lesz gitárszóló is, ahol a wah-pedált mondjuk lehetett volna még precírozni, vagy a hangerőt kellett volna egy kicsit fentebb húzni, hiszen egy kicsit beleveszik a ritmusokba. A végefelé jól eltalált több szólamos találkozásokat vonultat fel a két gitáros, ami miatt megint csak azt érzem, hogy igényes dalszerzői munka működik a kvartetnél.

A lemez befejezése kitűnő, egy igazán jól összerakott hosszú nóta zárja azt.

A megszólalás olyan, amilyennek lennie kell, de ezzel együtt (tehát pont ezért) túl nagy izgalmakat sem hordoz. A gitárok vastagok, ami miatt nagy teret nem kap a basszer, a dob viszont jól beállított, és nem agyontriggerelt. A borítót nem vitték túlzásba viszont... Bár nem alapfeltétel, hogy sok oldalas lapozgatható cucc legyen, engem konkrétan totálisan hidegen hagy az ilyesmi, viszont a dizájn sem túl mesteri munka. Oda se neki, a zenére koncentrálok a pont kiosztásakor.

Valószínű, hogy rossz passzban lehettem, mikor elsőre futottam neki ennek a lemeznek, és örülök neki, hogy a pontot nem véstem be akkor, hiszen utólag nagyon mérges lettem volna magamra. Egy-két kevéssé idegesítő részlet (a női szenvedés - szenvelgés az elején, a basszusgitár kiherélése, és a néha ideges gitár sikamika) mellett összességében egy nagyon jó metallemez ez, és a műfaj feltétlen hívei ezeket észre sem fogják venni. Máris szeretném újra hallani...

9.4/10 http://www.femforgacs.hu/kritika/2624/Mind_Affliction_Pathetic_Humanity_2012